×
2016. szeptember 24., szombat
Borostyánméz
Sosem hallottam még borostyánmézről.
Pedig ma, útközben találkoztam több jókora borostyánbokorral is, amik körül egészen erőteljes kórusban zümmögtek a méhek. Nyilvánvalóan imádják az éppen most virágzó borostyánt, ami itt a képen úgy fest, mintha labdarózsa lenne. De nem az. Ezekből a féltenyérnyi kis csokrokból lesznek majd azok a mutatós, méregzöld bogyócsokrok, amiket a virágkötők halottak napi koszorúkhoz nagy előszeretettel használnak. De a divatos ajtódíszekhez is jól illenek.
Olyat is láttam már, hogy ezüst festékkel befújva karácsonyi dekorációként ékesítették a lakást. Nem is volt rossz, de én inkább maradnék az eredeti zöld színnél, ha már….
Október végén sokan áldják majd ezeket a bogyócsokrokat. A monori temetőben is láttam már, ahol jó sok van belőlük, hogy asszonyok, gyerekek gyűjtik kosárba, amennyit csak bírnak. A virágkereskedésekben talán kapnak értük annyit, amiből kijön az aznapi vacsora.
De ez a borostyánméz – aminek már a neve hallatára is olyan könnyű elképzelni egy borostyánszínű mézfolyamot – nem hagy nyugodni. Létezik-e vajon?
Tudom, kitől kell megkérdeznem. Attól a Szekerka Jánostól, aki az Apifito márkanevű mézeket készíti. Városi emberből lett a tanyai élet, a gazdálkodás, a haszonnövények és állatok szakértője, és talán nem túlzás megkockáztatni, hogy szerelmese is az ezzel járó életmódnak. Nemigen hallottam még embert olyan szuggesztíven érvelni amellett, amire elköteleződött, mint őt, aki különben amúgy sem megy a szomszédba hatásos érvekért, lebilincselő előadásmódért.
Ő az egyike annak a két fiatalnak – másikuk a Vasad-Rávágyon kecskefarmot működtető, a monori piacon kecsketejet, túrót és kiváló kecskesajtokat árusító fiatal mezőgazdasági mérnök, Steiber Orsolya – akikről az októberben megjelenő Kincses kalendáriumban olvashattok majd. Nagyon szerettem a velük való beszélgetést, aztán az az írást is, amikor megpróbáltam a szavak segítségével is életre kelteni mindazt, amit elmondtak nekem. A kéziratot elolvasva ők mindenesetre mindketten biztosítottak róla, hogy sikerült. Orsi egyenesen azt írta: egészen meghatódott, amikor az írásban viszontlátta a küzdelmeit és az eredményeit, és ez még erőt is adott neki a folytatáshoz. ( Ettől meg én magam is meghatódtam, és ez erőt adott a folytatáshoz. :-))
A kiadvány mindenesetre már a nyomdában van. Majd ne felejtsétek el megvenni.
A borostyánmézről addigra kiderítem, létezik-e.
Koblencz Zsuzsanna
